Az elvitatott gyászról

2022.09.19

Az ember társas lény, ami abban is megmutatkozik, hogy élete legfontosabb fordulópontjait közösségben éli meg. A gyermek születésekor az egész család ünnepel, a barátok, közeli ismerősök is bevonódnak; az iskolák befejezésekor is közös ünneplés van; amikor két ember összeköti az életét egy időre, az is szemtanúk előtt történik, és ugyanez a helyzet, amikor valakinek véget ér az élete, és az itt maradottak elbúcsúznak tőle.

De mi a helyzet, ha olyan fordulóponthoz érkezik valaki, amit a környezete nem ismer el, vagy nem tart fontosnak?

Ez a fordulópont lehet örömteli is, például egy kapcsolat kezdete, amiről a környezet vagy nem tud, vagy nem veszi jó néven, vagy egy kisállat érkezése az ember életébe, de akár egy új hobbi elkezdése is. Mennyire tudjuk megosztani ezt az örömöt másokkal?

Photo by Marcus Ganahl on Unsplash

És ha a fordulópont fájdalommal teli? Valaminek a végét jelenti az ember számára, valaminek, ami fontos volt - de amiről a környezete szintén vagy nem tudott, vagy nem vette jó néven, vagy nem tartotta fontosnak, ezért a gyászról is vagy nem tud, vagy nem érti, hogy mi történik.

És így sokszor előfordul, hogy a környezet relativizálja a veszteséget, mondván, hogy most miért vagy úgy oda... (majd lesz másik kutyád; nem is ismerted személyesen; drogozott, magának kereste a bajt; minek tartottál szeretőt; úgyse tudnád eltartani ...................................................... az érzéketlen megjegyzéseket nagyon sokáig lehetne folytatni). Tehát a gyászoló nemcsak hogy nem számíthat a környezete támogatására, de még akár vagy megvető, akár csak simán totál érzéketlen megjegyzéseket is kap, ami további fájdalmat okoz neki.

Az angol nyelvben disenfranchised grief a neve ennek a típusú gyásznak: annak, amikor a gyászoló érzelmeit a környezete nem tekinti jogosnak, és emiatt nemcsak hogy nem ad érzelmi támogatást a gyászolónak, hanem tovább nehezíti a helyzetét. Magyarul találkozhatunk az illegális gyász és az elvitatott gyász megnevezéssel is. Én az utóbbit használom, mert az illegális kifejezés negatív tartalmát semmilyen mértékben nem szeretném hozzákapcsolni egy mély és abszolút érvényes érzelmi élményhez.

Ne gondold, hogy ez ritka. Ide tartozik például egy eleve elvitatott kapcsolat vége vagy a partner (szerető) elvesztése; vagy ha a kapcsolat még olyan szakaszban volt, hogy a környezet még nem tudott róla; a házikedvencként tartott, de azt is mondhatom, hogy családtagnak tekintett állatok elvesztése; a részben vagy teljesen kényszerből történő országváltás, ezzel az otthon (a haza) elvesztése; ha személyesen nem ismert embert gyászolunk, mint például most sokan az angol királynőt, akinek ma volt a temetése; ha egy szeretett tevékenységet kényszerül valaki abbahagyni. És igen, ide tartozik az is, ha valaki elvetél, halva születik a gyermeke, vagy ha végleg fel kell adnia azt a reményt, hogy valaha szülő lesz.

Hogy jobban lásd a különbséget a társadalmilag elfogadott és az elvitatott gyász között, nézd meg ezeket a helyzeteket. Hogyan fogadja a környezet, ha valaki a házastársát veszíti el és hogyan, ha a szerelmét (szeretőjét)? Mit szólnak mások, ha valaki a szülőjét gyászolja, és mit szólnak akkor, ha a szomszéd nénit, akivel napi kapcsolatban volt? Mit tapasztal a szülő, akinek a megszületett gyermeke hal meg kicsi korában, és mit tapasztal, aki elvetélt? Mi történik, ha egy fiatal valamilyen betegségben hal meg, és mi történik akkor, ha drogtúladagolásban?

Amikor a környezet nem fogadja el, hogy a gyászolót veszteség érte, a gyászoló sokszor magára marad, izolálódik... nézd, mondom máshogy, hogy jobban átmenjen: sokszor magadra maradsz, ha ilyen helyzetbe kerülsz.

Fontos, hogy tudd, hogy úgy, ahogy a szereteted érvényes érzés volt, a gyászod is az, függetlenül attól, hogy bárki a környezetedből mit gondol és mit tesz veled kapcsolatban. Olyan ez, mint ugyanannak az érmének a két oldala: ha valakit (valamit) szeretsz, annak az elvesztésével fájdalom jár; a szeretet és a gyász ugyanannak az érmének a két oldala. És ugyan az emberi élet főbb csomópontjai közösséghez kapcsolódnak, és a közösség, a rituálék rengeteget tudnak segíteni ezeknek a csomópontoknak a megélésében és az új életszakasz elkezdésében, a velük kapcsolatos érzelmek megmaradnak részben privát élménynek.

Mit tudsz tenni, ha olyan helyzetben vagy, amikor gyászolsz, és a környezeted vagy nem tud a gyászodról, vagy nem tekinti érvényesnek a gyászodat? A legfontosabb, hogy te magad érvényesnek tekintsd. Tudd azt, hogy most rendben van, hogy szomorú vagy, hogy nehezen koncentrálsz a feladataidra. Hogy mindenről ő jut eszedbe. Hogy keresed az okait, hogy miért vesztetted el. Hogy magadat hibáztatod, hogy miért nem mást tettél egy-egy adott helyzetben. Hogy igazságtalannak tartod, hogy te elvesztetted, ami másnak természetes módon megadatott és megvan. Egy idő után a veszteséggel kapcsolatos gondolatok mellett megjelennek majd azok a gondolatok, amelyek a veszteség utáni életünk újraépítéséről szólnak.

Veszteség átélésekor törekedj arra, hogy amennyire az adott pillanatban sikerül, legyél kedves és együttérző magadhoz. Az adott pillanatban a legtöbbet tetted, amit tudtál tenni. A veszteséggel most nehéz helyzetben vagy; ismerd ezt el és engedd meg magadnak, hogy most semmi nem olyan, mint máskor.

Az érzelmi feldolgozásban segíthet, ha naplót írsz, vagy ha alkalmanként leírod, ami eszedbe jut. Az is, ha festesz, rajzolsz, vagy egyéb kreatív tevékenységgel formát adsz az érzelmeidnek. Nem az a cél, hogy mások számára "szép" dolgot hozz létre; a folyamat a lényeg, és magadért csinálod.

A saját magad szeretetéhez az is hozzátartozik, hogy amennyire az aktuális állapotod megengedi, gondoskodj magadról. Akár fizikailag: főzz magadnak legalább egy teát vagy egy kakaót, ápold a testedet, ha fázol, vedd elő a takaródat; akár más szempontból: beszélgess olyanokkal, akikkel jól esik beszélgetni, olvashatsz a veszteség vagy a szeretet témáiról, amit jól esik olvasnod, hallgathatsz zenét, nézhetsz képeket, filmeket. Ha a hétköznapi gyakorlati teendők elvégzésében segítségre van szükséged, kérj segítséget olyantól, akiben megbízol.

Egy idő után a veszteségélménnyel kapcsolatos gondolatok, érzelmek felváltva jelentkeznek az életed újjáépítésével kapcsolatos gondolatokkal és érzelmekkel, és újabb idő után ezek lesznek a dominánsak. Hogy mennyi ez az idő, az nagyon egyéni. Ezt a folyamatot tudják segíteni szakemberek, a gyászfolyamatot kísérők. Ha úgy érzed, hogy nagyon megrekedtél, vagy ha nagyon kimerített már a gyászfolyamat, vagy ha nem jelentkeznek spontán módon az új életszakaszoddal kapcsolatos gondolatok, akkor érdemes lehet szakember segítségét kérni.