A mentális egészség napja

2022.10.10

Ma, október 10-én van a mentális egészség napja. Magyarországon sajnos ez a téma elhanyagolt. Pedig ha a mentális egészségünk nincs többnyire vagy tartósan rendben, akkor ez előbb-utóbb életünk többi fontos területére is romboló hatást fog gyakorolni. Hiszen ha a mentális egészségünk tartósan nincs rendben, akkor előbb-utóbb a kapcsolataink is megromolhatnak, a munkánkat sem tudjuk olyan jól végezni, mint ha jól lennénk lelkileg, a problémamegoldási képességünk is gyengébb lesz, és ezzel akár az önellátásunk is veszélybe kerülhet. Nem beszélve a rengeteg szenvedésről, amivel értékes életidőt veszítünk el, amit boldogan és kiegyensúlyozottan is eltölthetnénk.

Magyarországon nagyon sokan gyakran vagy többnyire rossz mentális állapotban vannak. Ennek vannak történelmi-politikai okai is, erről épp múlt héten írtam röviden. Nyilván van részben gazdasági oka is (sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy segítséget kérjenek), de nagyon fontos a kulturális-társadalmi ok is: az a nézet, hogy aki segítséget kér azért, mert úgy érzi, hogy mentálisan éppen nincs rendben, arról azt gondolja a környezete, sőt, akár ő is azt gondolhatja magáról, hogy biztos bolond...

Holott ez egészen egyszerűen nincs így. Nyilván vannak olyan pszichés problémák, amelyek súlyosabbak, ahol a valósággal való viszony komolyan sérül, és amelyek sokszor nagymértékű szenvedést okoznak a közvetlenül érintettnek és/vagy a környezetének. De a lelki nehézségek jelentős része nem ilyen; ezekben az esetekben az egyébként pszichésen egészséges embert aktuálisan olyan hatások érik, olyan események történnek vele, ami aktuálisan meghaladja azt a képességét, hogy megküzdjön a helyzettel, úgy, hogy közben ne érje tartós lelki sérülés.

Az életben folyamatosan változik minden. Vannak olyan változások, amihez könnyebb alkalmazkodni, és vannak olyanok, amikhez nehezebb. Különösen azok a helyzetek teszik próbára az embert, amiben valamilyen veszteség éri, főleg, ha az a veszteség nem pótolható és/vagy nem befolyásolható. Nyilvánvalóan ide tartozik, ha szeretett embert veszít el valaki, de az is, ha a hivatását nem tudja gyakorolni valamilyen okból, vagy el kell hagynia a lakóhelyét, pedig szívesebben maradna, vagy egészségi problémája van, vagy jelentős anyagi veszteség érte, vagy valamilyen olyan veszteség, amit nem tud mással megosztani, mert a környezete nem veszi komolyan a veszteségét... és még számtalan hasonló helyzet alakulhat ki, amit az érintett nem, vagy csak részlegesen tud befolyásolni, és jelentős változást jelent az életében.

De az is lehet, hogy azt érzi valaki, hogy döntenie "kell", válaszúton áll, és ez a döntés tűnik megugorhatatlan nehézségnek. És ezen őrlődik napokig, hetekig... évtizedekig is akár.

Ezekben a helyzetekben sokszor az is segíthet, ha meg tudjuk osztani valakivel a gondolatainkat, érzéseinket. Első körben a hozzánk közel állókhoz fordulunk ilyenkor: barátokhoz, családtagokhoz. Vannak azonban, akik azt érzik, hogy nem akarják a szeretteiket a gondjaikkal terhelni; befordulnak, és elszigetelődnek a szeretteiktől emiatt, és ez még tovább ronthat a helyzetükön...

Vagy az is lehet, hogy mi hallgatjuk egy szerettünk gondjait, és próbálunk segíteni neki, de elérkezhet az a pillanat, hogy tehetetlennek érezzük magunkat: nem tudunk mit mondani; sőt, az is lehet, hogy számunkra is kezd megterhelővé válni a helyzet. Nem akarjuk megbántani a szerettünket, ezért nem mondjuk neki, de egyre rosszabb a helyzet számunkra is...

Ha olyan társadalomban élnénk, ahol az ember mentális egészsége magától értetődő érték, akkor ezekben a helyzetekben eszünkbe jutna, hogy segítséget kérjünk valakitől, akinek ez a munkája. Lehetséges, hogy ami számunkra átláthatatlanul nagy nehézség, szakemberrel beszélgetve szépen lebomlik, kioldódik, és kezelhető vagy megoldható helyzetté válik. Ráadásul sokkal rövidebb idő alatt, mint amennyit mi töltenénk azzal, hogy kibogozzuk a helyzetet. És sokkal kevesebb szenvedéssel. Az ilyen beszélgetések során elfogadást és megértést tapasztalunk, támogató figyelmet és jelenlétet. A saját erőforrásaink, amikről talán nem is tudtunk, hozzáférhetővé válnak. És ha idejében segítséget kérünk, akkor lehet, hogy sokkal könnyebben megoldható a helyzet, mint ha várnánk; megelőzzük azt, hogy az idő során további komplikációk adódjanak a helyzethez, és összességében sokkal súlyosabb helyzetet kelljen megoldani.

Sokan azt mondják, hogy de hát a pszichológus csak beszélget, és beszélgetni bárkivel tudok. Persze, a pszichológus többnyire beszélget, de szakemberként máshogy beszélget az ember; és szakemberként van eszköztárunk, amiből azt választjuk ki, amivel a legjobban tudunk segíteni annak az embernek, akivel éppen beszélgetünk.

Azt gondolom, hogy az, hogy ennyire nincs benn a köztudatban, hogy nemcsak akkor fordulhatunk segítségért, ha a fogunk fáj, vagy a derekunk, hanem lelki fájdalom esetén is van kihez segítségért fordulni, részben annak a következménye, hogy a pszichológusként kevés figyelmet fordítunk arra, hogy átadjuk az információt arról, hogy milyen helyzetekben érdemes segítséget kérni, és átadjuk azt is, hogy nem ciki segítséget kérni.

Nem kell mindent egyedül megoldani. Van, amit nem is lehet egyedül megoldani. Olyan is van, hogy valamit nem lehet megoldani. De az mindig megváltoztatható, hogy hogyan éljük át az adott helyzetet.