Tabu és stigma: gyermektelenség

2022.09.11

Jövő héten rendezik a nem választott gyermektelenséggel élők számára a World Childless Week elnevezésű rendezvényt. Ennek apropóján írok röviden arról, hogy miért is fontos ez a téma.

Az angol nyelvben több szó is rendelkezésre áll annak az állapotnak a leírására, amikor valakinek nem születik vagy született gyermeke. A gyermektelenség (childlessness) szót általában akkor használják, ha valaki szeretett volna gyermeket, de valamilyen oknál fogva nem lehetett neki. A gyermektelenség szándéktalan voltát további kifejezések is mutatják: nem választott, nem szándékos gyermektelenség (childless not by choice, involuntary childlessness). Az ok lehet egészségügyi ok, csakúgy, mint az, hogy úgy alakult az illető élete, hogy vagy megfelelő partner nem volt jelen, vagy nem a gyerekszülés vagy gyermeknemzés állt az élete középpontjában. Nőknél ráadásul a gyerekszülésnek idői ablaka is van - előfordul, hogy valaki egyszerűen kicsúszik az időből, mire minden olyan tényező rendeződik az életében, amit szükségesnek gondol ahhoz, hogy szülővé váljon.

Vannak olyanok is, akik azt választják vagy választották, hogy nem lesznek szülők. Ők angolul sokszor childfree-ként nevezik magukat. Ennek a fogalomnak pontos fordítása még nem honosodott meg magyarul; a szó magában foglalja azt, hogy az illető szabad a gyerektől. Néha látni "gyerekmentes"-ként fordítani ezt a szót, de talán pontosabb, ha egy másik megnevezéséből indulunk ki, és azt mondjuk, hogy szándékos vagy választott gyermektelenség (voluntary childlessness).

A gyermektelenek arányát nehéz pontosan felmérni, azt pedig még nehezebb meghatározni, hogy melyik csoportba tartoznak, pedig egész más pszichés következményei vannak a kettőnek; a társadalmi stigmatizáltság mindkét csoport esetében fennáll. Egy friss tanulmány (Neal és Neal, 2022) szerint az USA-ban több mint a népesség 1/5-e tartozhat a szándékos gyermektelenek közé; az 1990-ben született, tehát 2020-ban 30 éves nők felének nincs gyereke Angliában és Walesben - itt nem tudjuk, hogy szándékosan, vagy sem (Guardian, 2022. 01. 27.). Ez a két adat elég ahhoz, hogy lássuk, hogy a gyermektelenség sok embert érint, csak talán kevésbé látható a népességnek ez a része, mint azok, akik szülővé váltak. És várhatóan ez a szám még növekedhet, figyelembe véve például azt, hogy sok fiatalt aggasztanak a bolygó fennmaradásával és jövőjével kapcsolatos hírek, és elképzelhető, hogy emiatt sokan nem akarnak szülni (pontosabban szülővé válni, hogy a férfiakról se feledkezzünk meg) egy olyan világban, amikor lehet, hogy nem lesz elég ivóvíz, vagy abból a megfontolásból, hogy a földnek akkor teszik a legjobbat, ha nem lesz saját gyerekük.

Társadalmilag sok esetben stigmatizált állapotot jelent az, ha valakinek nem született gyermeke (Maegli és munkatársai, 2017), sokszor függetlenül attól, hogy az illető szándékosan nem vált szülővé (Reining, é.n.), vagy nem saját döntéséből fakad a gyermektelensége. Korábbi kutatások azt is mutatják, hogy a gyermektelen nők megítélése sokszor rosszabb, mint a gyermektelen férfiaké (Maegli és munkatársai, 2017).

Ha ez után a vázlatos témafelvetés után a kutatások világából visszalépünk a hétköznapi világunkba és megpróbáljuk hétköznapi nyelven megfogalmazni, amit eddig ismeretterjesztő távolságtartással tettem meg, akkor azt látjuk, hogy a gyermektelenek egyik csoportja saját döntéséből nem vált szülővé. Ők tudatosan döntöttek így - nekik az jelenthet nehézséget, hogy megértessék a környezetükkel, hogy miért döntöttek így. Illetve még azt fontos lehet megvizsgálni, hogy valóban szilárd ez a döntés, nehogy későn bánják meg, hogy így döntöttek. Valószínűleg ők a társadalom tagjaitól és intézményeitől jövő negatív megkülönböztetést is jobban viselik, mint azok, akik nem saját döntésükből váltak gyermektelenné.

Mert azok számára, akik szerettek volna gyereket, de nem lett nekik, lehetséges, hogy életük fájdalmas pontjai, nagy kudarcai közé tartozik, hogy nem lett gyermekük. Ha szerettek volna gyermeket, próbálkoztak, először természetes módon, aztán a rendelkezésre álló orvosi eszközökkel, majd többszörös kudarc után feladták, akkor innen az ő útjuk még hosszú ahhoz, hogy ezt feldolgozzák, elfogadják, és úgy érezzék, hogy gyerek nélkül is boldog és értelemmel teli életet élnek. És ezt a sérülékeny állapotot tovább nehezíti, hogy sokszor szembesülnek a szülőség önmagában való értékét közvetítő társadalmi nyomással - nem is csak akkor, amikor azt tapasztalják, hogy megkülönböztetik őket, mert nincs gyerekük, hanem nagyon sokszor apró, ártatlannak tűnő megjegyzések okozhatnak mély és nehezen gyógyuló sebeket.

Ebben a folyamatban segíthetnek (az angolul tudóknak) a jövő héten, szeptember 12. és 18 között online megrendezett World Childless Week programjai, illetve a korábbi hasonló rendezvények anyaga, amelyek megtalálhatók a rendezvény honlapján.

Felhasznált irodalom:

Guardian, 2022. 01. 27. https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2022/jan/27/women-child-free-30-ons

Maegli és munkatársai: Maegly MR, End CM, Knecht KM. (2017) Procreation: How Others Perceive Those Who Cannot or Will Not. Acta Psychopathol. 2017, 3:3.

Neal és Neal, 2022: Neal, Z. P. and Neal, J. W. (2022). Prevalence, Age of Decision, and Inter-personal Warmth Judgements of Childfree Adults. Scientific Reports. https://doi.org/10.1038/s41598-022-15728-z

Reining, K. (évszám nélkül) https://www.mckendree.edu/academics/scholars/reining-issue-29.pdf