Többség és normalitás,

2022.09.26

avagy a többséghez tartozók gondolkodási hibája (amivel végtelen mennyiségű fájdalmat tudnak okozni a nem a többséghez tartozóknak, sokszor anélkül, hogy észrevennék)

A kép forrása: freepik.com

Amikor az ember a többséghez tartozik, hajlamos azt gondolni, hogy a többséghez tartozás egyben normalitást is jelent, a nem a többséghez tartozás pedig nem normális.

Ezt különösen akkor érezzük a bőrünkön, amikor valamilyen szempontból mi magunk is kisebbséghez tartozunk, ráadásul olyan jellemzőben, ami nem választás kérdése. Klasszikusan ilyen jellemző a szexuális orientáció: a heteroszexuális, tehát a saját nemükkel ellenkező nemű emberekhez vonzódók egy része akár tudatosan, akár csak "megszokásból" a nem heteroszexuális embereket jobb esetben furának, rosszabb esetben betegnek vagy természetellenesnek tekinti. Ennek szép neve is van: ez a heteronormativitás. Ezért aztán aki nem heteroszexuálisnak született, jobb esetben megtanul kisebbségben élni, és esetleg próbálja is edukálni a többséghez tartozók közül az arra fogékonyakat, rosszabb esetben vagy láthatatlanná válik, vagy azt választja, hogy felveszi a többség által elvárt álarcot, és heteroszexuális kapcsolatot létesít, még rosszabb esetben nem viseli el a megaláztatásokat, amik érik, és kilép az életből.

Hasonlóan a felnőtt emberek jelentős részének van párja és van gyereke, és sokak számára ez számít normálisnak. (A társadalom, no meg időnként a politikusok egy része is ezt jutalmazza, de ez most mellékszál, így ezt a szálat most el is engedem.) Ezért aztán amikor például szeretnének jobban megismerni valakit, akivel most találkoznak először, természetesnek veszik, hogy feltehetik a kérdést: "Család?" vagy "Van gyereke(d)?" Vagy ha mondjuk valaki lakást néz, akkor: "A párja nem tudott eljönni megnézni a lakást?". És az ezeket a kérdéseket feltevő embereknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, hogy elképzelhető, hogy ezekkel az ártatlannak tűnő kérdésekkel a beszélgetőtársuk életének legfájdalmasabb pontjára kérdeztek rá.

Ezek a helyzetek ismerősek mindenkinek, akinek nincs gyereke és/vagy nincs párja. Először lehet, hogy váratlanul éri az embert ez a kérdés; hirtelen nem is tudja, mit mondjon, vagy kezdjen el magyarázkodni? Egy olyan embernek, akit akkor lát először? Van, aki kapásból meg tudja mondani, hogy a kérdezőnek semmi köze hozzá; van, aki egy-két váratlan helyzet után készíti elő magának a választ hasonló helyzetre: ez a kérdés túl személyes, nem szeretnék rá válaszolni.

Mert valójában ezek a kérdések nagyon durva határsértések egy olyan embertől, akit akkor látunk először. És az, hogy egyáltalán eszébe jut embereknek ilyen kérdéseket feltenni, abból a kulturális háttérből származik, ami azt tekinti normának, hogy valakinek van párja (=házas!) és van gyereke.

Ha nincs, akkor az ember vagy láthatatlan, mintha nem is lenne. Vagy furán néznek rá, akár megjegyzéseket is kap, hiszen kisebbséghez tartozik, és a többséghez tartozók jelentős része azt tartja normálisnak, ahogy ő él.

És ha láthatatlan, akkor már az feltűnő lehet, ha láthatóvá válik. Néhány héttel ezelőtt írtam egy bejegyzést a World Childless Week rendezvényéről, ami a nem választott gyermektelenséggel élők rendezvénye volt szeptember közepén. Ezt a bejegyzést megosztotta valaki, aki szintén érintett, és az egyik ismerőse beszólt neki - csak azért, mert megosztotta ezt a bejegyzést. Láthatóvá vált a téma, és ennyi elég volt ahhoz, hogy megérkezzen a megjegyzés...

A többséghez tartozók sokszor úgy érvénytelenítik a kisebbséghez tartozók tapasztalatait, hogy észre sem veszik - ahogy ebből a példából is látszik.

Ha te is kisebbséghez tartozol ebből a szempontból, vagy akár más szempontból, tudj arról, hogy érvényesek a tapasztalataid. Tudj arról, hogy az értéked nem attól függ, hogy a többséghez tartozol-e vagy sem. Tudj arról, hogy teljes értékű vagy, úgy, ahogy vagy. Tudj arról, hogy senkinek nincs joga kétségbe vonni a tapasztalataidat, a nehézségeidet, senkinek nincs joga megkérdőjelezni a létjogosultságodat. Teljes jogú és teljes értékű ember vagy a magad érvényes tapasztalataival, érvényes nehézségeivel, és magától értetődő a létjogosultságod.

Ha pedig a többséghez tartozol ebből a szempontból, vagy akár más szempontból, tudj arról, hogy a te tapasztalataid is érvényesek. Tudj arról is, hogy a többséghez tartozás miatt abból a szempontból, amiben a többséghez tartozol, neked könnyebb dolgod van, mint azoknak, akik a kisebbséghez tartoznak. Tudj arról, hogy mások nem azért tartoznak a kisebbséghez, mert téged, az értékeidet, az életmódodat, a nehézségeidet, a tapasztalataidat meg akarják kérdőjelezni, meg akarják változtatni, hanem azért, mert ilyennek születtek (ilyennek teremtette őket az Isten), vagy így alakult az életük, vagy ha olyan dologról van szó, amit tudatos döntéssel lehet befolyásolni, akkor így döntöttek. És tudj arról, hogy a te normalitásod mellett más normalitások is vannak; aki nem tartozik ahhoz a többséghez, amihez te tartozol, ő is normális, csak ebből a szempontból más, mint te.

És tudjunk arról, hogy a világ végtelenül sokszínű, és benne az ember is végtelenül sokféle lehet. Valamilyen szempontból mindannyian többséghez tartozunk, más szempontból pedig kisebbséghez. Fel tudjuk venni egymás látószögét?